A település nevét 1030-ban említik először oklevelek, majd pár év múlva már a határában található rév jövedelméről szól az írás. 1240-ben királyi látogatásról tudósítanak a fennmaradt iratok.
Az őskor emberének ittlétét újkőkori leletek bizonyítják. A bronzkor, majd a vaskor kelta edényei tanúsítják a hely megtelepedésre alkalmas voltát. I–V. sz.: a Rába keleti partján, az Arrabonát Savariával összekötő út mentén, mely itt haladt át a Rába vizein, virágzó város alakult ki helyi iparral, kereskedelemmel. A neve Mursella volt, falmaradványai még a XX. század elején is a föld felszíne fölé buktak.
791-ben Nagy Károly az avarok elleni hadjáratában itt, a rábai átkelőnél vezette át frank harcosainak egyik seregrészét. A 10. században alakul ki a besenyők által lakott Árpás, részeként annak a gyepűnek a védelmére létesített láncnak, mely Kapuvártól majdnem Győrig húzódott.
Az első, 1030-ból való oklevéllel, amely a falu nevét említi, Szent István a bakonybéli apátságnak adományozta Árpást, majd 1037-ben az árpási rév jövedelmét is. (Maga az Árpás név közvetve a növény nevéből, közvetlenül a Rába egy azonos nevű mellékágából ered.)
Árpás község Magyarország északnyugati részén, a Rába-parton, a 83-as, 85-ös és 86-os főútak között fekszik, Győrtől 32 km-re, Csornától 18 km-re. Közúton a 83-as útról (Győr–Pápa) Tét, Mórichidán át érhető el. A Rábán átívelő hídja fontos átkelőhely. A 85-ös útról, Csornáról Rábapordányon át, a 86-osról Rábacsanak leágazással Egyed községen keresztül közelíthető meg. Ma már a megyeszékhely vonzáskörzetéhez tartozik. Győrhöz naponta 8–10 menetrendszerű autóbuszjárat kapcsolja.
Határának talaja néhol homokos öntésiszap, de túlnyomórészt kötött, agyagos, gyakran nehezen művelhető. Az uralkodó szélirány az északnyugati, a déli szelek ritkábbak: „Ha fúj, fordul és, ha egy csöppöt is, de esőt hoz” – tartja a helyi mondás. Felszíne síkság, melyből a falu közelében két-három lapos, homokos talajú hát emelkedik ki. A Rába áradása ellen magas, széles töltés védi, az eszteru[m 1], amelyen, ha kinyitják a sorompókat, akár autóval is lehet közlekedni. A Rábába ömlik a Sárdos-ér (hivatalos nevén Vág–Sárdos-ér–Megág-főcsatorna), a határt árkok hálózzák be, jelentéktelen árokként indul itt az északabbra kiszélesedő Kepés-Lesvári-főcsatorna is. Három kis, feltöltődőben lévő, talajvíz táplálta tó is van a határban. Mezőgazdasági művelésű táj, a szántókat és réteket fasorok és kisebb ligeterdők teszik változatossá. Állatvilága gazdag.
A település nagyjából egységes tömböt alkot. Különálló részei Dombiföld (az egykori Kis-Árpás) a Rába jobb partján és Kálmánpuszta, ahol két család lakik, illetve a két gátőrház és a tsz-major épületei. A falu legfőbb gondja a népesség folyamatos csökkenése és elöregedése. 1959–60-ban a téeszesítés, majd a közigazgatási önállóság megszűnése, a tsz beolvasztása, végül a tagiskola megszüntetése erősítette fel – úgy tűnik, visszafordíthatatlanul – a folyamatokat. 1962-ben Árpáson még öt híján 600-an éltek, de ez a lélekszám 2008-ra 249-re csökkent. A folyamat elején a fiatalok elvándorlása volt a jellemző, az utóbbi évtizedben azonban már az elhalálozások és születések közti negatív mérleg a fogyás fő oka. Csak az 1986–95 közti évtizedben 16 születés és 34 halálozás különbözete 18 lélekkel, a 49 beköltöző és 84 elvándorló közti különbözet 35 fővel, együtt a két tényező 53 fővel csökkentette a népességet. A népesség korösszetétele a foglalkoztatottság mutatóit is meghatározza.
A faluban két felekezet van, kisebb részben evangélikusok, nagyobb részt római katolikusok. A kultúrház a nagyobb csoportos rendezvényeknek ad otthont: gyűlések, ünnepségek, ritkán kulturális események. A könyvtár 4 ezer kötetes választékával egyre kevesebben élnek. 1995-ben megszűnt a sportkör működése, elsősorban a fiatalok megfogyatkozott száma miatt. A legnagyobb, több mint 100 éves múltra az önkéntes tűzoltó egyesület tekint vissza.
Eltűnőben vannak évszázados népszokások: a húsvéti locsolás, a lucázás, az aprószentekkor járó „mustározás”. Az ezredfordulón még szinte minden lányos ház elé állítottak májusfát a legények május elsejének hajnalán - 2010-re e szokásnak már nyoma sem maradt.
Nyáron a falu élete az átmenő idegenforgalomnak köszönhetően felpezsdül. Műemlékei, a Rába vízi útja, a szép környezet vonzóvá teszik. Az utóbbi időben nem egy megüresedő házat magyar és külföldi vevők nyaralónak vásároltak meg.