Erzsébet Királyné liget

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1898 novemberében minden magyart fák ültetésére, ligetek telepítésére biztatott, két hónappal Erzsébet királyné, Ferenc József hitvesének 1898. szeptember 10-én bekövetkezett tragikus halála után. A miniszter rendeletben szabályozta a telepítést meghatározó kereteket, tanácsokkal szolgált a telepítendő fanemekre és azok ligetbeli elhelyezésére is: „az ültetendő fák közt méltóan foglalhatnának helyet a leboruló koronájú fák, minők a szomorúfűz, kőris- és szomorú bükk: ép úgy a megdicsőült Királyné kedvenc fái: a tölgyek és a fenyők, valamint az egyéb hosszú életű fák fajai”. Külön rendelkezett az elültetett fák megjelöléséről is, amelyre az „Erzsébet királyné emlékfái” feliratú táblát javasolta, mégpedig azért, hogy „azokat mindenki gondozásban részesítse, bántalmazástól megkímélje”. Darányi Ignác felhívásra 1899 júliusáig közel 2 millió 800 ezer Erzsébet-emlékfa, cserje és bokor vert gyökeret a magyar földben.

Az Erzsébet királyné iránti tisztelet késztette a Rába-szabályozó Társulatot is, hogy megörökítsék a tragikus sorsú királyné emlékét: vagyis „a Földművelési M. Kir. Miniszter Úr felhívásának megfelelve Erzsébet királyné ligeteket” létesítettek, emlékfákat ültettek a Rába és a Rábca mentén. Ezek még ma is megtalálhatók a Rábán a nicki gátnál, a vági gátőrházzal átellenben, Árpáson a szivattyútelepnél, illetve a Rábcán a szentkereszti gátőrház udvarán és a lébényi régi gátőrtelep helyén.

A ligeteket körülbelül 200-300 négyzetméteres föld-platóra építették, közepén betonból készült, talpas emlékoszlopot helyeztek el, amelynek magassága 113, átmérője 30 centiméter volt. Az oszlop derékba tört fát ábrázol, felső részén egy táblán a következő felirat olvasható: „Erzsébet királyné liget 1898″. Az emlékoszlop köré öt-hat fát ültettek, általában fenyőt, kőrist és hársfát. A ligeteket a gátőrök gondozták.

Az ötvenes években, a Rákosi-korszak idején majdnem áldozatul estek ezek az emlékhelyek, ugyanis 1952-ben szigorú utasítást kapott a Győri Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal vezetője az Országos Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivataltól, hogy azonnal semmisíttesse meg ezeket a „burzsoá” maradványokat. A szakaszmérnökök a hivatal utasítását nem hajtották végre, inkább az emlékhely közelében, alkalmas helyen elásatták az emlékoszlopokat, majd jelentették, hogy a terhelő bizonyítékokat összetörették és a folyóba dobták. Az ellenőrzés persze minden rendben talált. Néhány év múlva, a politikai enyhülés időszakában, az 1960-as évek elején keresni kezdték az emlékoszlopokat, és elítélték azokat, akik megsemmisítették a beton fatörzseket. A gátőrök – ugyanazok, akik 1952-ben is ott dolgoztak – pontosan tudták, hol ásták el annak idején a keresett műtárgyakat és mivel már nem kellett megtorlástól tartaniuk, előszedték és visszaállították eredeti helyükre a maradványokat.

„A dicsőült királyné legnagyobb örömét a természet szépségeiben találta. A természet nem is maradt hálátlan iránta. Emlékére ligetek, kertek és erdők támadtak. Millió és millió fácska hirdeti az ő dicsőségét; – úgy diszlenek, mintha éreznék, mily fennkölt a hivatásuk!” (Darányi Ignác)

„Erzsébet királyné szívét könnyű volt az orvgyilkos tőrének eltalálni. Hisz Erzsébet királynénak egész lénye csupa szív volt! (ifj. Ábrányi Kornél)